Művészetre fal!

Elgondolkodtam a minap, miközben egy lakberendezési magazint lapozgattam, hogy amikor gyerekszobát dekorálunk és eljutunk az utolsó simításokhoz, általában feldobunk néhány aranyos micimackós posztert, családi fotót a falra és kész. Csak semmi értékes, csak semmi időtálló, csupa olyasmi, amit majd négy év múlva nem sajnálunk kidobni. De miért nem akasztunk igazi művészetet a falakra? Persze itt rögtön több zsákutcába is beleszaladtam, vagyis 1: mi számít művészetnek? 2: ha amúgy sincs igényem festményeket és fotókat aggatni a lakásba, miért pont a legkisebbeknél kell kezdenem? És 3: mit érdekli a kölyköket, hogy az a madárkás paca egy Picasso repró? Pedig az élet annyi területén tudatosak vagyunk, tudatosan nevelünk, tudatosan választunk mesekönyveket, tudatosan íratjuk be őket sportra, zenére, táncra, hát miért ne lehetnénk a lakberendezésben is tudatosak? Plusz, ha szép, színes, elgondolkodtató képekkel vesszük körül a kicsiket, egyrészt tök mindegy, hogy minden más fehér, vagy kék, úgyis a falak fognak beszélni a stílusról, másrészt előbb-utóbb feltesznek kérdéseket arról mit látnak, ez pedig jó ok arra, hogy beszélgessünk velük művészetről, szépségről, vagy csak úgy, az élet kisebb-nagyobb dolgairól.

a gyerekek saját munkáit is bekeretezhetjük